Észak-déli irányban futó, széles dombhátakkal és lankás völgyekkel tagolt pannonkori dombvidék. Uralkodó talajtípusa a löszön kialakult barna erdőtalaj és a barnaföld. 
Kiváló minőségű, jó növekedésű bükkösök, gyertyános-tölgyesek és a szárazabb termőhelyen cseresek, valamint akácosok a gazdálkodás szempontjából legfontosabb állománytípusok.
A nyár és fenyő aránya együtt 9 %. 

A zselici táj legértékesebb állományalkotó őshonos fafaja az ezüsthárs, amely az üdébb termőhelyeken a bükk-kel alkot nagy fahozamú természetes társulást. 

A ZSELICI EMBEREK vendégszeretete határtalan. A szállók, panziók és vendégházak tulajdonosai mindenekelőtt arra törekszenek, hogy családias hangulatot varázsoljanak a pihenni vágyó vendégek köré. Ennek ékes bizonyítékául szolgál, hogy az egyes porták szolgáltatásaikat ismertető kiadványukban mindig kitérnek arra, hogy kutya, macska van-e a ház körül. “A háznál cica van, kutya hozható” – olvashatjuk egy helyen, míg máshol az állatok szinte beletartoznak a szolgáltatásba: “Az udvarban kutya, macska van, háziállat nem hozható”. A zseliciek szívesen adnak, még akkor is, ha ők maguk esetleg szűkösen élnek. S ha a kedvességüket csak egyszer is megtapasztalja az ember, biztos lehet benne, hogy szíve visszahúzza még Dél-Magyarországra.

Földrajzi jellemzői: